Nyugisan, családilag telik a hétvégénk: nagyon jól érezzük magunkat egymás társaságában. Ma bográcsban főztünk lecsót vacsorára, előtte pedig lenyomtam a szokásos erdei sétámat, de csak olyan kellemes, kényelmes tempóban. Az elmúlt napok 12km-es túrái után nagyon vágytam már egy kis lazításra, muszáj volt beiktatnom némi pihenést. Szerintem az sem normális, ha az ember a végletekig kizsigereli a testét, hiszen ebben is az egyensúly megtalálása a legfontosabb cél.

 

 

Holnap ezért egyáltalán nem is fogok edzeni, bár nagyon vágyakozom már a görkorim után. Csodálkozom is magamon eléggé emiatt!:oD

Történt ugyanis pár üdvös előrelépés görkori ügyben, amiről majd jövő héten akarok beszámolni, mert hétvégente az írást is takarékra kapcsolom..

A képen lévő kaja kivonat a pénteki menümet mutatja, amikor a saját túra-rekordomat is megdöntöttem: összesen 12,4km-t gyalogoltunk a családdal erdőn-dombon-mezőn át. Nagyon klassz volt: a végén már úgy vánszorogtunk, mint a százéves aggastyánok!:oD

Most, hogy némi rutinra tettem szert a gyaloglásban, szeretném másoknak is melegen ajánlani ezt a mozgásformát, akik hozzám hasonlóan szeretnek jókat enni, de nehezükre esik a mozgásban megerőltetniük magukat, viszont fogyni szeretnének. Úgy gondolom, hogy napi egy-másfél óra gyaloglást bárki kibír, még elhízottan és alulkondícionálva is! Csak nézzetek meg engem: harminc kiló súlyfelesleget cipelek, majd 40 éves vagyok, és az elmúlt egy évben annyit sem mozogtam, mint egy bolti pénztáros. Aztán ahogy nekiduráltam magam a fogyózásnak, tíz nap elteltével már több mint tíz kilométereket teszek meg lábon, miközben jókat eszem mellette (1500-2000kcal), és napi 10-30dkg-ot fogyok. Így persze egyáltalán nem szenvedés számomra a fogyókúra, ezért ajánlom jó szívvel bárkinek a figyelmébe, akinek van ideje arra, hogy naponta egy-másfél órákat sétáljon. Legyünk őszinték: a tv előtt is eltölt az ember ennyit naponta, vagy többet is! De persze mindenki eldöntheti, hogy számára mi a fontosabb. Bámulni a varázsdobozt, míg már tejbegríz van az agyunk helyén, a testünkön pedig bálnaháj. Vagy felemeljük az elhízott fenekünket kényelmes kis fotelfészkéből, hogy a saját bőrünkön tapasztaljuk meg, milyen szép is ez a világ, és mennyi érdekes dolog várja benne, hogy felfedezzük a magunk számára. És akkor még szót sem ejtettünk ezeknek a sétáknak egy további fontos aspektusáról: milyen óriási áldás a családtagjainkkal való kapcsolatunkra nézve, ha velük közös kirándulásokat tervezünk, és közben nagyokat beszélgetünk!

Szerintem ezeket a nagy gyaloglásokat nem csak erdőn-mezőn-hegyen-völgyön lehet ám megtenni, hanem bent a városban is, nyugisabb utcákat választva, ahol kicsi az autós forgalom. A város szerintem még izgalmasabb látnivalókkal is szolgál, mint az erdő, hiszen több a tapasztalnivaló, amiktől a séta is kevésbé egyhangú. Persze ezen most biztos többen megütköztök, és valószínűleg igazatok is van. De ne felejtsétek el az én helyzetemet, aki eléggé el vagyok kényeztetve természettel az erdő mellett élésünk által, így volt időm hozzászokni a zöldhöz, a csendhez, a fákhoz, a fényekhez, a madarak énekéhez. Nekem már nem akkora durranás egy erdei séta, mint a városból kiszakadt embertársaimnak. Én – sokakkal ellentétben – a városban sétálgatva forgatom a fejemet jobbra és balra, bámulom az embereket, élvezem az interakciókat. Ezért merem tehát azt mondani, hogy bár nem egészségesebb, de mindenképpen izgalmasabb egy városi séta, hiszen ott több a látnivaló és a történés! Az tehát senkit se tartson vissza a gyaloglástól, hogy nem vidéken-, hanem városban lakik! Ha van a közelben – pár kilométerre – valami szép hely: egy folyópart vagy tó, egy nagyobb park, egy szép tér, oda már mindenképpen érdemes sétát tenni, az már tökéletesen megfelel uticélnak. Aztán lehet egyre messzebb és messzebb gyalogolni, új célok-, új helyszínek felé, persze ilyenkor már a hazautat is meg kell gondolni, hogy gyalogosan vagy tömegközlekedéssel jut vissza az ember. Szerintem a nyár a legtökéletesebb évszak a gyaloglás elkezdésére, mert jók az útviszonyok, kellemes az időjárás, és ilyenkor útba lehet ejteni egy fagyizót is, hiszen két gombóc fagyi senkinek a diétáját nem csapja agyon. Sőt, a sétának is ad némi kellemes motivációt, ha az ember várhatja, hogy mondjuk két kilométer lenyomása után felfrissülhet egy kis fagylalt által. Higgyétek el, nagyon élvezetesek az ilyen kirándulások, és a fagyipénzt leszámítva nem is kerülnek semmibe sem..:o)

Szép hétvégét kívánok mindenkinek!

súly: 93,4kg
fogyókúrás napok száma: 9
eddigi fogyás: 1kg